~Nineth

-Én ezt nem így akartam Justin!-mondtam két szipogás közepette, ő pedig leült mellém.
-Hanem hogy?-nézett rám dühösen.
-Nem akartam egyikőtökbe sem beleszeretni! Nem tehetek arról, hogy mindkettőtök iránt érzek valamit! De már tudom, hogy ki iránt a többet.-hajtottam le a fejem és bámultam a cipőmet.
-Őt is szereted?-kérdezte feszülten, mire én csak bólintottam egyet.
-De engem is?!-kérdezte, szerintem önmagától, de azért erre is bólogattam.
-Lara ez nem lehetséges! Vagy én vagy ő! Ez így nem mehet tovább. Ha nem döntesz mindkettőnket elveszíted. Én ha Őt választanád megérteném. Rosszul esne, de nem haragudnék rád, mert a barátom vagy! És szeretlek!-mondta és a kezét a combomra helyezte. Amiket mondott....és ahogyan mondta. Igen! Őt szeretem!! De nem biztos, hogy Harry is ilyen jól kezelné ezt, mint Justin. Mit mondok majd neki, ha ez össze jön?
-Mi a baj?-kérdezte Justin. Én csak megráztam a fejem, majd felemeltem és mélyen a barna szemeibe néztem. Ő bizakodva méregetett és lassan közelebb hajolt hozzám. A szívem hatalmasakat vert, úgy éreztem, mintha a torkomban dobogna. Már hajolt, hogy megcsókoljon de én elfordítottam a fejem.
-Szóval őt választod?-komorodott el. 
-Nem! Csak időre van szükségem! Nem szeretnék semmit elhamarkodni.-mondtam és adtam Justin arcára egy puszit, mire ő elmosolyodott.
-Menjünk, mert megfázol!-mondta és a hátamra tette a kezét. Én csak mosolyogva bólintottam. De még nem akartam haza menni. Justinnal akartam lenni. Rég töltöttünk együtt időt. Talán akkor mikor bulizni voltunk, berúgtunk és semmire sem emlékszem. 
-Justin. Nem megyünk el valahova? Nincs kedvem haza menni.-mondtam,m már az autóban ülve.
-Mihez lenne ilyenkor kedved?-mosolygott rám.
-Nem tudom, csak ne menjünk haza.-durciztam és összehúztam magamon a kabátot.
Justin egy ideig gondolkodott, aztán pedig elindultunk. 10 perc telt el amikor megálltunk.
-Várj meg itt!-mondta és kiszállt a kocsiból. A szememet már egy ideje csukva tartottam, úgyhogy csak bólintottam. Nem tudom, hol vagyunk, de nem is akarom tudni. A lényeg, hogy Ő itt van velem. Nem tudom mennyi idő telt el, amikor a kocsiajtó csapódását hallottam. 
-Ébren vagy?-suttogta, én pedig elmosolyodtam és bólintottam.
-Mindjárt ott vagyunk!-mondta egy puszit nyomva az arcomra és elindultunk. 

-Ébredj Lara!-simogatott Justin. A kocsiban feküdtem a mellette lévő anyós ülésen.
-Itt vagyunk?-kérdeztem és megdörzsöltem a szemem. Nem tudom miért vagyok ilyen álmos, bár már 11 óra van. 
-Gyere!-mondta és kisegített az autóból. A csomagtartóból kivett 4 plédet és egy kis lámpát. Amíg ő oda ért mellém, én körbenéztem. Egy gyönyörű tengerparton voltunk, ahol mit ne mondjak nagyon hideg volt és fújt a szél. 
-Gyere utánam!-mondta és elindult egy kisebb erdő felé. Az erdő mellett volt a homokos part, az mellett pedig a tenger. Justin a fák közé sétált ahonnan még látni a tengert, de már nem fúj a szél, a fák takarása miatt. Leterített 2 plédet, a másik kettőt pedig csak letette. A kis lámpát a földre tette és felkapcsolta. Így már nem volt olyan sötét sem. Justin leült és a magára tekerte az egyik fölös plédet.
-Gyere ide mellém, édes!-mondta. Én nem időztem sokat, megfogtam a plédet, magam köré tekertem és leültem Justin mellé. Körülöttünk erdő, velünk szemben pedig a tenger. Az enyhén felhős égen, előbukkant a telihold, ami még romantikusabbá tette a környezetet. Mikor észrevettem, hogy Justin engem néz felnevettem és hozzá bújtam. 
-Tetszik?-kérdezte és a fejemre hajtotta az övét.
-Igen, valami elképesztő! Honnan ismered ezt a helyet?-kérdeztem.
-Amikor szomorú vagyok, mindig ide járok. Tudod....gondolkodni.-mondta és a tengert nézte, ami csak úgy hullámzott a széltől.
-Tényleg?-kérdeztem furcsán.
-Nem!-nevetett fel, és megrázta a fejét.
-Haha!-nevettem.
-Régen anyuval ide jártunk nyáron és még akkor találtam ezt a helyet.-mesélte és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Nem fázol?-kérdezte.
-Nem! Most már nem!-mondtam mosolyogva és lehunytam a szemem Justin vállán. Ő pedig el kezdett énekelni. Gyönyörűen énekelt, még hozzá egy régebbi dalt a One less lonely girlt. Az egyik kedvencemet. Mikor befejezte a dalt, fogta magát és lefeküdt a pléden, nem törődve azzal, hogy a vállán van a fejem. Nevetve nézte, ahogy majdnem oldalra dőlök, de időben kapcsoltam és visszahúztam a fejem. Egy morcos arcot vágtam, majd én is lefeküdtem és oda bújtam Justinhoz. A fák között látni, lehetett az eget. Egy kis ideig néztem a néhol előbukkanó csillagokat, aztán a fejem ismét a vállára hajtottam és lehunytam a szemem. Fogalmam sincs mikor aludhattam el, de mikor felébredtem Justin keltegetésér, már hajnalodott. 
-Mennünk kéne mert megfázol!-puszilt meg és felült.
-Rendben!-mondtam és én is azt tettem amit ő. Összeszedtük a cuccokat és visszasétáltunk a kocsihoz. Hátra betettük a plédeket és a lámpát, majd elindultunk haza. 20-25 perces kocsikázás után, a gyönyörű kibérelt házunk előtt álltunk meg. Ami már csak 5 napig a miénk. 
Bementünk a házba, ahol minden rendbe volt téve és néma csend volt. Levettem a kabátom és a cipőm, majd elindultam az emeletre. 
-Alhatok veled?-kérdezte suttogva Justin és kiskutya szemekkel nézett rám. Én csak mosolyogva bólintottam és felmentem a szobámba, ő pedig követett. A sminkemmel és a ruhámmal nem törődve bedőltem az ágyba és hagytam, hogy az álmosság úrrá legyen rajtam. Justin átkarolt és így aludtunk el.



*Harry szemszöge*

Lara elrohant. Fogalmam sincs mi történhetett vele. Bevallottam neki, hogy szeretem és csak úgy elszaladt. Se szó, se beszéd. Miután ő elrohant én visszamentem az étterembe és kifizettem az ételeket, italokat amiket fogyasztottunk. Ezek után haza mentem. Otthon senkit sem találtam. Ezért elkezdtem pakolászni, hogy rend legyen. Igaz, ez nem nagyon vall rám, de most kedvet kaptam. Mikor végeztem a porszívózással Lilly jött be a nappaliba.
-Hát te?-kérdezte mosolyogva.
-Takarítgatok.-kuncogtam fel.
-Többiek?-kérdezte mosolyogva
-Nem tudom, mikor haza értem nem volt itthon senki.-mondtam és egyből el is szomorodtam. Mi lehet Larával? Hol van Justin? Biztos dolgozik. Lara pedig, ahogy ismerem elment valahova "gondolkodni".
Vissza tettem a porszívót a helyére és be mentem a konyhába beszélgetni Lillyvel.
-És mik a terveid az este további részére?-kérdezte mikor beléptem a konyhába.
-Nem tudom. Nagyjából semmi.-mondtam fapofával.
-Nem nézünk meg egy filmet?-kérdezte és a nappali felé mutatott.
-De! Miért ne?-vontam meg a vállam és vissza indultunk a nappaliba. Leültünk a kanapéra, majd elkeztük azon veszekedni, hogy mit nézzünk. Én minden áron a Barátság extrákkal-t akartam, ő pedig a Szerelmünk lapjai-t. 
-De ne már!-nevettem és a kezében lévő DVD-t néztem.
-Az ott, meg főleg ne már!-mutatott az enyémben lévőre.
-Akkor mi legyen?-kérdeztem, nevetve.
-Nem tudom!-nevetett fel Lilly is. 
Végül a Project-X-et néztük, meg mert sehogy sem tudtunk megegyezni. Nagyon jókat nevettünk, és a film felénél popcornt is csináltunk. Amiből persze semmi nem maradt, mert egymáshoz dobáltuk. Na a lényeg, hogy jól szórakoztunk. Mivel már 11 óra volt és még mindig nem volt itthon senki mindketten elmentünk aludni.
-Jó éjt!-csukta be az ajtaját Lilly.
-Jó éjt! Álmodj szépeket!-köszöntem el én is. Bementem a szobámba, ledőltem az ágyra és tanulmányozni kezdtem a plafont. Larán gondolkodtam és a ma történteken. Az elején még tök jókat nevettünk, aztán mikor komolyra fordult a szó, elrohant. Nem értem ezt a lányt! Ha Justint szereti miért nem mondja a szemembe? Miért kínoz? Eddig miért voltunk meg olyan jól? Mi történt velünk? Ezen gondolatok közepette aludtam el.


*reggel*

Pontban fél tízkor az ébresztőórám pittyegésére keltem. Fél tizenegyre a stúdióban kell lennem, mert vesszük fel az új dalt. Amit részben én, részben Liam írt. Beautiful Girl a címe. Személy szerint én Larára gondoltam közben, de hogy Liam kire az már titok marad. Nem tudhatom, hogy Sophia ihlette a dalt, vagy a Danielle iránt érzett hiány.
Lementem a nappaliba, gyorsan össze dobtam egy szendvicset, amikor nevetést hallottam az emeletről. Lara és Justin nevetését. A szívem szakadt meg, de nem foglalkoztam velük, mert siettem. És nem is akartam, mert csak magamnak ártok vele. Megettem a szendvicset, felöltöztem és indultam is.