~Eighth

*Harry szemszöge*

Délután 3-kor nyílt ki a szemem. Szép lassan kikeltem az ágyból és elindultam megmosakodni. Nagyon sápadt volt az arcom, a szemem alatt karikák éktelenkedtek. Lassan eszembe jutott minden. Minden ami tegnap, illetve ma történt. Lara és Justin csókja. Az, hogy utána mennyire kivoltam borulva. Három napig nem volt mellette az a tahó és én nem használtam ki a lehetőséget. Igaz, Lara minden kérésére, kívánságára ugrottam és állandóan vele voltam, semmi nem történt. Most pedig vissza jött és egy lassú tánccal levette Larát a lábáról. Mit tud Ő amit én nem? Mi olyan jó benne? Az, hogy állandóan csajozik? Az, hogy folyton megbántja Larát? Én hányszor bántottam meg? Hahh, egyszer sem! Mégis ő kell neki.

Ezek a gondolatok jártak a fejemben, amikor eszembe jutott még valami. A levél. A levél amit aznap írtam neki, mikor ide jöttünk. Ideje még egyet írni. Talán ha úgy öntöm ki neki a szívem, hogy nem tudja ki vagyok az segít. Egy próbát megér. Elővettem egy lapot és egy ugyanolyan borítékot, mint az előző. Egy kis ideig gondolkodtam, hogy mit írjak, de aztán minden jött magától. Az érzelmek és a végén egy randi meghívás. Ha eljön még nincs veszve semmi, de ha nem akkor tovább kell lépnem. Legyenek boldogok.

Mikor végeztem a levéllel, óvatosan leosontam a nappaliba. Szerencsémre még mindenki aludt. A levelet most a postaládába tettem, mert azt úgy sem nézi meg soha senki. A tervem az, hogy privát számról írok neki egy üzenetet, hogy nézze meg a posta ládát. Az kéne még, hogy Justin találja meg. Visszaérve a nappaliba hatalmas kuplerájt fedeztem fel. Ráadásul az egész ház bűzlött a piától. Sóhajtottam egy hatalmasat és elkezdtem kitakarítani. Először kinyitottam az ablakokat bukóra, hogy szellőzzön át a ház. Utána megfogtam a seprűt és felsepregettem a szemetet. Már ekkor nagyon fáradt voltam, mert a nappali rohadt nagy. Utána még elmosogattam és a fürdőszobákat is kitakarítottam, ami mit ne mondjak undorító volt. Becsuktam az ablakokat és elkezdtem reggelit készíteni. Lilly megtanította, hogy kell rántottát csinálni, szóval már egyedül is megy. Mondjuk ez elég ciki, hogy csak ő tud főzni de mindegy.

Megterítettem az asztalon, amikor Louis és Eleanor jöttek le a lépcsőn.

-Jó reggelt!-hunyorgott Lou.

-Nektek is!-mosolyogtam rájuk és az utolsó villát is letettem az asztalra.

-Te csináltad?-nyílt nagyra Louis szeme.

-Igen. Nem nézted ki belőlem mi?-kuncogtam fel halkan, mivel Lara,Justin és Lilly a nappaliban alszanak. Mondjuk az, hogy Justin felébred a legkevésbé sem érdekel.

-Nem hát!-kuncogott Eleanor is.

-A többiek? Még semmi életjel?-kérdezte Lou.

-Még semmi!-ingattam a fejem, bár ezt elkiabáltuk, mert Perrie kócos hajjal jött le az emeletről.

-Sziasztok!-mondta nyűgösen és a szemét törölgette.

-Jó reggelt aranyhaj!-amikor szőke a haja mindig így hívom.

-Van reggeli? Farkas éhes vagyok!-mondta és levágodott az egyik székre.

-Igen van! kérsz?-kuncogtam fel a saját kérdésemen.

-Nem Harry nem kérek. Azért mondtam, hogy éhes vagyok, mert nem kérek. Ne fárassz légyszíves. -mondta én pedig csak nevettem és szedtem neki a rántottából.

-Ti? Kértek?-néztem Lou-ra és El-re. Mindketten bólogattak és helyet foglaltak. Nekik is szedtem majd letettem a serpenyőt és nekiláttam egy újabb adag rántottának, mert ez nem lesz elég.

Már majdnem kész voltam mikor Justin hangját hallottam a nappaliból. Elzártam a gázt és kimentem a serpenyővel a kezemben.

-Szia!-morogtam és letettem a rántottát az asztalra.

-Ezt te csináltad?-nevetett gúnyosan.

-Igen! Ha te is odafigyelnél Lillyre nem esne nehezedre megtanulni.-mosolyogtam rá, majd én is leültem enni. Közben már Zayn is csatlakozott és mint kiderült már rég fent volt, csak a haját állította be. Tipikus. Már csak Liam, Sophia, Niall, Barbi és Laráék alszanak. Én miután befejeztem a reggelit a szobámba vonultam, mert nem voltam kíváncsi Justin bájcsevejére a többiekkel. Látszott az arcán, hogy elégedett magával. Mint a hím oroszlán aki megnyerte a nőstényért vívott harcot. De még nincs veszve semmi. Még ott van a levél. Abban még reménykedek.

*Lara szemszöge*

Olyan délután fél öt körül ébredhettem fel. Lilly mellettem még kényelmesen aludt. Az én fejem viszont nagyon fájt. Nem akarta abbahagyni a lüktetést. Este még Justin is itt volt, de ő most nincs sehol. Már csak azon csodálkozom, hogy mindenre emlékszem a tegnap estéről. pedig elég sokat ittam és mindig mindent el szoktam felejteni. De most emlékszem…a táncunkra, a csókra és minden őrültségre. Még mindig nem vagyok biztos benne, hogy ezt akarom. Félek ettől az egésztől. Harry-t is megbántanám, Justin barátságát is elveszíteném. Megéri?

Zajokat hallottam a nappaliból ezért arra vettem az irányt. Mikor beléptem mindenki mosolyogva köszönt nekem, de Justin nem csak mosolygott, hanem odalépett hozzám és egy puszit nyomott a számra. Nem tudtam mit tenni, de jól esett. A többiek nevettek, meg „húúú”-ztak. Ő csak mosolyogva állt előttem, míg én kikerültem és leültem reggelizni.

-Ezt ki csinálta?-kérdeztem ízlelgetve az isteni finom rántottát.

-Harry volt!-mosolygott Lou. Aztán eszébe jutott valami és felment az emeletre.

-Nagyon finom!-mondtam és a lányokra mosolyogtam.

-Nektek nem fáj a fejetek?-kérdezte Perrie a fejét fogva.

-De igen! Nagyon fáj!-vágtam én is egy grimaszt. Erre a kijelentésemre Justin a konyhába ment és egy gyógyszerrel, meg vízzel jött vissza.

-Tessék!-mondta és egy hihetetlenül édes mosollyal ajándékozott meg. Majdnem elolvadtam de nem mutattam ki. Csak egy flegma „köszit” vetettem oda neki és lenyeltem a gyógyszert, majd ittam rá.

-Baj van?-súgta a fülembe, én pedig rá sem nézve megráztam a fejem és ettem tovább.

-Látom!-vetette oda flegmán és leült az egyik székre. A többiek csak bámultak minket, mikor Lilly bejött a nappaliba.

-Mizu van?-kérdezte tele energiával. Kicsit sem tűnt fáradtan. Vajon, hogy csinálja. Mikor odajött hozzám és egy puszit nyomott az arcomra felkuncogtam. Megvártam míg ő is befejezi a reggelit és felmentünk a szobánkba. Mindenki a sajátjába. Én felöltöztem és kisminkeltem magam, mert úgy néztem ki, mint egy zombi.

Miután ez is megvolt leültem az ágyamra és bekapcsoltam a laptopom. Tele volt a falam posztokkal a buliról. Mosolyogva nyugtáztam, hogy mindenki jól érezte magát. Miközben a posztokat néztem rezegni kezdett az éjjeli szekrényemen lévő telefonom. SMS-em jött privát számról. „Nézd meg a postaládát xx”. Nem értettem, de azért megtettem amit a feladó kért. Lementem és a nappalin keresztül (ahol szerencsére nem volt senki) kimentem a postaládához. Mikor visszafelé mentem az ajtóban nekimentem Justinnak.

-Hát te?-méregetett.

-Csak megnéztem a postaládát!-mondtam zavartan, de ő csak tovább bámult.

-Mi az? Ne nézz hülyének!-mondta és a kezemre bökött, amiben a hátam mögé rejtett kevél van.

-Nem tudom. Majd felmegyek a szobámba és megnézem, mivel nekem jött!-mondtam és kikerülve őt felmentem a szobámba. Az ajtót becsuktam magam mögött és az ágyamra ültem. Elkezdtem kibontani a levelet, mikor kopogtak.

-Mi van?-szóltam oda flegmán.

-Baj van?-mondta Lilly az ajtó mögül. Uhh. Azt hittem Justin az.

-Nem, csak pihenek!-mondtam és közben a levelet a párna alá dugtam.

-Gyere csak be!-kiáltottam Lillynek aki abban a pillanatban be is lépett az ajtón.

-Na mi újság Mrs. Bieber?-mosolygott rár izgatottam. Nekem pedig az arcomon lévő mosoly egy fintorba ment át.

-Én.. Én nem vagyok Bieber „csaja”-mutogattam macskakörmöt a levegőben.

-Mi az, hogy nem vagy? Nekem nagyon is úgy tűnt. Nem tudom mit makacskodsz! Tudom, hogy szereted!!!-mondta Lilly és a vállamnál fogva megrázogatott.

-Az lehet, hogy szeretem, de nem tudom hogyan szeretem. Barátilag, vagy úgy.-mondtam elkeseredve. Harry iránt is táplálok érzéseket és ezt nagyon jól tudom. Az a kérdés mit veszítek, ha bármelyikükkel is össze jövök. Egyikük barátságát biztos. Félek ettől.

-Ha csak barátilag szeretnéd, nem csókolgatnátok egymást orrba, szájba.!-nevetett fel és egy puszit nyomott az arcomra. Mikor ilyeneket mond, mindig elmegy és hagy gondolkozni. Ez most sem volt másképp. A puszi után kiment, én pedig elővettem a párna alatt kibontásra váró levelet. Ugyanolyan volt, mit a múltkori. Elolvastam és olyan érzésem volt mint aki most futott le 20 km-t. Mikor elolvastam kísérteties módon rezegni kezdett a telefonom. „Ma este 8. Csini legyél! Tali a BlackRoses és a Gnome street sarkán.xx” Nem tudtam ezt mire vélni. Egy titokzatos személy, aki bárki lehet. És egy randira hívott. Mivel ez egy izgalmas dolog nem hagyhatom ki. Szeretem Justin-t ebben biztos vagyok. De abban már nem, hogy mi ketten össze tartozunk.

*este fél nyolc, Justin szemszöge*

Hova az istenbe készülődik Lara? Ide-oda rohangál és nagyon csinosan van felöltözve. Harry-t reggel óta nem láttam, ami nem is baj. Jobban zavar, hogy nem tudom hova megy Lara. Indulataimat nem tudtam visszafogni, ezért a szobájába mentem.

-Szia!-mosolyogtam rá, de ő csak egyik szemöldökét felhúzva nézett rám.

-Hova ilyen csinosan?-ültem le az ágya szélére, amíg ő a tükörben sminkelte magát.

-Vacsizni anyuval.-mondta és elvégezte az utolsó lépéseket a sminkjén.

-Értem.-mondtam mosolyogva, de volt egy olyan érzésem, hogy hazudik.

-Miért kérded?-kérdezte és gyanakvóan rám nézett.

-Csak kíváncsi voltam. Nem mindig csíped ki így magad.-kacsintottam.-Csak ha valami fontos eseményre mész.-fejeztem be, ő pedig aprót bólinott és átment a fürdőszobába. Én az ágyon fetrengtem, amikor meghallottam, hogy valami zörög a párna alatt. egy boríték gyűrődését hallottam. Kivettem és elkezdtem olvasni. Mire a végére értem elöntött a düh. Ez meg mi?! Miért akar valaki Larával randizni? Ő az enyém. Nem lehet másé. A borítékot feltűnés nélkül visszatettem a párna alá, mert lépteket hallottam. Az is idegesített, hogy Lara hazudott nekem. Miért csinálja ezt?  Miért ad félreérthető jeleket? Követni fogom. Kíváncsi vagyok ki az aki ujjat mer húzni Justin Bieberrel. Nagyon bátor lehet. De majd akkor legyen ilyen bátor mikor velem találja szemben magát. No, meg az öklömmel. Lara bejött a szobájába és magára kapta a bőr dzsekijét, majd a vállára akasztotta a kis táskáját.

-Mikor jössz?-kérdeztem.

-Nem tudom. Ismered anyut, mennyit tud beszélni!-kacagott fel, majd egy puszit nyomott az arcomra és kiment. Én feltűnés nélkül megvártam amíg kilép az ajtón, és én is készülődni kezdtem. Gyorsan magamra kaptam a cipőmet és már indultam is. Kabát nélkül, amit utána meg is bántam. Kocsiban ülve követtem, mert ő sétált. Így nem olyan feltűnő, mert erre rengeteg kocsi jár. Mikor a BlackRoses street-nél voltunk megállt és elkezdett nézelődni. Nem sokkal később egy fekete range rover állt meg mellette, amibe ő be is szállt. Azonnal felismertem a rendszámot. Harry.

Továbbra is követtem őket, de már távolabbról, nehogy kiszúrják a kocsimat. Egy romantikus kis étteremnél álltak meg. Mikor bementek közelebb álltam az étteremhez, hogy rálátást nyerjek az ablaknál ülő „párra”. Egy ideig nem történt semmi érdekes. Rendeltek, nevetgéltek, ettek, aztán Harry megfogta Lara kezét és mélyen a szemébe nézett. Tisztán le tudtam olvasni a szájáról. „szeretlek”. Lara erre semmit nem reagált, csak némán ült és bámult a göndör hajú idiótára. Aztán elhúzta a kezét, amire az én szívem nagyot dobbant. Harry arca meglepettnek tűnt, de én csak mosolyogni tudtam. Lara megrázta a fejét, felkapta a kabátját és kiviharzott az étteremből. Onnan pedig futott, hogy Harry ne érje utol. Lara arcán könnyeket vétem felfedezni. Harry nem követte Larát. Tudja, hogy milyen ezért hagyta menni. Én viszont a síró lány után mentem az autómmal. Nem tudom, hogy hová megy és egyelőre nem is kell tudnia, hogy itt vagyok

*Lara szemszöge*

Nem értem magamat. Én nem tudom ezt tenni se Harryvel, se Justinnal. Épp sírva ballagok a sötét utcákon és már azt sem tudom hol vagyok. Az egyik ház előtt egy régi, kopott pad volt. Leültem rá és tiszta szívemből zokogni kezdtem. Már levegőt sem nagyon kaptam. Annyira sajnálom Harryt, de úgy érzem Justinhoz jobban kötődök. Ő volt a mindenem pici koromtól kezdve. Vele nőttem fel. Talán ő a végzetem? Nem hinném. Neki egy vagány és belevaló lány kell. Nem egy ilyen aki még az érzéseivel sincs tisztában.

Gondolataim közepette egy kezet éreztem a vállamon. Megfordultam és nem hittem a szememnek. Justin teljes életnagyságban, aggódó arccal állt előttem.

-Miért Lara?-kérdezte és leült mellém. Most ezt pontosan nem értettem mire mondta, ezért csak bámultam előre. Továbbra is könnyezve.

-Miért játszol velem?-na ennél a kérdésénél meghasadt a szívem. Én? Játszani? VELE? Ő úgy érzi, hogy én játszok vele? Én ezt teljesen máshogy gondoltam. Az ő szemszögéből is néznem kellett volna a dolgokat. Mekkora egy hülye vagyok!!!