~Tenth

*Lilly szemszöge*

 Reggel ajtócsapódásra ébredtem. Kikászálódtam az ágyból és lementem a nappaliba. Csak Harry cipője hiányzott, amiből arra következtettem, hogy ő ment el. Mondjuk arra még kíváncsi vagyok hol volt tegnap Justin és Lara. Gondolataimat félretéve nekiláttam valami reggeli összedobásának. Mivel a hűtő szinte üres volt, ezért csak pirítósokat csináltam. Justin nagyon nem figyel oda mostanában semmire. Tegnap neki kellett volna bevásárolni, erre semmi sincs a hűtőben.  A pirítósok kipattantak, én pedig kivettem őket és megkentem vajjal. Ennyivel meg kell elégedniük, ha már a mi sztárocskánk, volt olyan figyelmetlen és nem vásárolt be. De már mindegy. Már úgy is csak 4 napig vagyunk itt. Utána minden visszatér a régi kerékvágásba. Justin koncertezik és nemsoká turnéra indul, Harry szintén. Mi pedig az iskolában koptatjuk a padot Larával, a fiúkkal pedig egy héten maximum egyszer találkozunk. Nem, azt mondom, hogy nem hiányoznak olyankor, de most annyira összekavarodott itt minden. Harry és Justin "harca" Laráért konkrétan tönkretette négyünk barátságát. Én már Harryvel töltöm a legtöbb időt. Nagyon kedves és aranyos. Sokat nevettünk és szórakoztunk, ami jót tett neki, mert kicsit elterelődtek a gondolatai Laráról. Lehet bemegyek ma hozzájuk a stúdióba. Úgy is hiányolom az "1D" srácok társaságát.
 Mikor a pirítósokkal végeztem, elindultam fel a lépcsőn, vissza a szobámba. Az ajtók mellett sétálva Lara szobájából nevetgélést, és horkantásokat(?) hallottam. Nem értettem mi folyhat odabent ezért benyitottam. Az ágyon Lara feküdt Justin pedig rajta ült és szorította Lara kezét. Mindketten nevettek, és Lara volt aki horkantott. Mikor észrevettek, még jobban elkezdtek nevetni.
-Hát veletek meg mi van?-nevettem én is és közelebb mentem az ágyhoz.
-Semmi érdekes!-nevetett Justin és háttal ráfeküdt Larára. A mi hercegnőnk hangosan felsikított, persze nevetve.
-Szállj már le róla!-nevettem és leráncigáltam Justint, Laráról.
-Köszi!!-kuncogott Lara és a hátam mögé futott, hogy védjem meg a ég mindig az ágyon ülő Justintól.
-Csináltam pirítóst. Sajnos mást nem tudtam, mert VALAKI elfelejtett tegnap bevásárolni.-mondtam kihangsúlyozva a valami szót. Justin csak kuncogott és vállat vont.
-Nem vicces!-mondtam komolyan, de mikor megláttam Justin rémült arcát én is elnevettem magam.
-Harry?-kérdezte halkan Lara.
-Szerintem stúdiózik.-mondtam.-És ti hol az istenbe voltatok tegnap este?-kérdeztem és hátrafordultam Larához, aki odafutott Justinhoz. A tökéletes testű fiú átkarolta a szőke gyönyörű barátnőmet, majd megpuszilta a homlokát. Lara ezzel nem elégedett meg és egy puszit nyomott Justin szájára. Bennem pedig hopp! Megállt az ütő. Nem tudtam, hogy örüljek vagy dühös legyek?! De az előbbit választottam.
-Jézusom, tényleg?-kuncogtam és odarohantam hozzájuk. Mindkettejüket egyszerre öleltem át és gratuláltam.
-Na meséljetek! Hogy történt?-kérdeztem és török ülésbe vágódtam az ágyon.
-Hát ez egy hosszú és bonyolult sztori!-mondta Lara, Justin pedig helyeslően bólintott. Mindketten leültek az ágyra és elkezdtek mesélni. Voltak dolgok amik nem tetszettek, például, hogy Lara ott hagyta Harryt. De a végkifejletnek örülök. Csak féltem őket a csalódástól.
-Harry mennyit tud?-kérdeztem. Larának lefagyott az arcáról a mosoly.
-Addig képben van, hogy elszaladtam.-mondta és a kezét kezdte tanulmányozni.
-Lara! Ugye tudod, hogy ezt meg kell vele beszélned?-kérdeztem.
-Igen tudom!-bólintott és Justinra nézett, aki csak óvatos mosolyra húzta a száját. Szerintem örült annak, hogy Harry orra alá dörgölheti, Lara az övé. Még váltottunk pár szót, aztán lementünk, mert már így is kihűltek a pirítósok. Mikor megettük az így puha reggelit, én felmentem öltözni, hiszen a tervem az volt, hogy bemegyek Harryhez. Lara és Justin is ugyanígy tettek, mert még a tegnapi ruha volt rajtuk.

Felöltöztem, majd vissza mentem a nappaliba. Felkaptam magamra a cipőmet és a kabátomat.
-Elmentem!-kiabáltam fel, majd a választ nem megvárva kiléptem a friss levegőre. Meglepően jó idő volt, ezért úgy döntöttem sétálok. Úgy sincs messze a stúdió. Bő 10 perc séta után beléptem a stúdió épületének üvegajtaján. A recepciónál megtudakoltam, melyik teremben vannak és elindultam. A liftre várva körülnéztem és sok fiatal lányt láttam össze vissza sétálgatni. Biztos megtudták, hogy itt vannak a fiúk. Csak tudnám, miért engedik őket ide be. Ekkor a lift megérkezett, én beszálltam és megnyomtam az 5-ös gombot, ugyanis az ötödiken vannak a srácok.

-Nagyon jó ez a dal!-mondtam miután a refrént vették fel.
-Köszönjük! Harrynek és Liamnek köszönhetjük.-mondta Louis, és a két említett srácra mutatott. Már a dal többi része közben éreztem, hogy Hazza keze is benne van. Tuti, Lara ihlette.
-Nagyon tehetségesek vagytok! Azt tudtátok, hogy pár rajongó a földszinten keresgél titeket?-kérdeztem mosolyogva.
-Meglepjük őket?-kérdezte Louis a többiektől, mire ők bólintottak. Niall karon fogott és lementünk a földszintre. Elindultunk arra ahol a lányok voltak. A fiúk mind kiszemeltek egy rajongót és hátulról megölelték őket. Felemelő érzés volt látni, hogy ennyire törődnek a rajongóikkal. A lányok közül 3-an el is sírták magukat mikor megfordultak. A fényképeket én készítettem, az aláírást pedig természetesen ők osztották. Amin meglepődtem az ez volt:
-Veled is csinálhatok egy képet?-kérdezte az egyik lány.
-Persze!-mondtam mosolyogva, majd Harry megfogta a lány telefonját. Hozzábújtam és mosolyogtunk. Harry megcsinálta a képet, majd visszaadta a lánynak a telefonját.
-Bekövetsz twitteren?-kérdezte aranyosan. Amúgy nem volt sokkal fiatalabb nálunk, max. 2 évvel.
-Persze!-mondtam és előkaptam a zsebemből a telefonom. Gyorsan felmentem twitterre és odaadtam a lánynak, hogy keresse meg magát.
-Mi a neved?-kérdeztem tőle mosolyogva.
-Izabella! De mindenki Bellának hív!-mondta és vállat vont, majd visszaadta a telefonom.
-Meg találtad magad?-kérdeztem nevetve. Ő pedig kuncogva bólintott.
 Miután a fiúk kiosztogatták az autogrammokat és bekövetett mindenki mindenkit twitteren, visszamentünk a stúdióba elintézni még egy-két "apróságot". Felvettek még pár szólót és próbálgattak bele új hangszereket, aztán össze pakoltunk. Harry kocsival jött ezért én vele indultam meg lefelé. A fiúk pedig együtt mennek valahova bandázni.
 A kocsiban ülve a rádió halkan szólt én pedig az ablakon lecsurgó esőcseppeket bámultam. Ugyanis eleredt az eső.
-Baj van?-kérdezte Harry.
-Nem nincs.-mondtam és elmosolyodtam. De csak arra tudtam gondolni, mi lesz Harryvel ha megtudja, Justint és Larát. Össze fog törni. A négyünk barátsága....az már egy hatalmas kérdés, hogy meg marad-e.

*Lara szemszöge*

-Justin hagyjál mááár!-nyávogtam mikor Justin már negyedszerre jött oda hozzám és bújt oda hátulról. Puszilgatta a nyakamat és az arcomat.
-Mi van veled?-kérdeztem nevetve.
-Semmi! Csak jó kedvem van!-mondta, de ebben a pillanatban megcsörrent a telefonja. Gyorsan kikapta a zsebéből és felvette.
-Szia!-köszönt Justin.-Aha....nem......mikor?......hol?.....vigyem őt is?.....rendben...akkor ott találkozunk....puszi!-én ennyit hallottam a beszélgetésből, azt sem tudtam kivel beszélhetett.
-Este nyolcra csini legyél.-mondta Justin, és visszacsúsztatta a telefont a zsebébe.
-Miért?-kérdeztem kíváncsian és a kezeimet Justinéra kulcsoltam. Így álltam vele szembe, ő pedig egy rövid csókot lehelt az ajkaimra..
-Majd meglátod!-mondta és még egy puszit nyomott a homlokomra.
-Nem szeretem a meglepetéseket.-mormogtam és átöleltem Justint.
-De ezt szeretni fogod!-mondta és jó szorosan ölelt.
A konyhában álltunk így ölelkezve, mikor Lilly és Harry nevetgélve léptek be. Addig amíg Harry meg nem látott minket. Az arcáról nagyon hirtelen fagyott le a mosoly és a keze ökölbe szorult. Justin arcáról le sem lehetett volna törölni azt az elégedett vigyort.
-Harry nem jössz fel?-kérdezte tőle Lilly, mire Harry csak bólintott, de közben rólunk nem vette le a szemét. Ugyan ilyen mereven fordult meg és ment ki a konyhaajtón is. Justin felkuncogott.
-Mit nevetsz?-kérdeztem és komoran ránéztem.
-Nem láttad a fejét?-nevetett tovább.
-De láttam. Szerinted ez vicces?-kérdeztem, majd elindultam az emeletre Justint faképnél hagyva, hogy beszélni tudjak Harryvel. Lilly szobájába nyitottam be először, mert tudtam, hogy ott vannak.
Az agyán ültek és úgy tűnt, hogy valami nagyon komoly beszélgetésben voltak.
-Harry beszélhetnénk?-kérdeztem nyugtalanul.
-Nem tudom.-mondta és Lillyre nézett, mintha azt várná, hogy ő válaszoljon. Lilly aprót bólintott Harry pedig erre elindult felém, majd ki a szobából. Én mögötte mentem és bementünk az ő szobájába. Leült az ágyra, majd én is ezt tettem.
-Harry....-kezdtem el, ő pedig kíváncsian rám nézett. Egy mély lélegzetet vettem és folytattam.
-Én szeretem Justint, és a tegnap történtek ébresztettek rá erre. Nem az, hogy elhívtál, hanem ami utána történt. A vallomásodkor jöttem rá, hogy őt jobban szeretem, mint téged. Sajnálom és szeretném, ha ugyanúgy jóban lennénk, mint eddig. A legjobb fiú barátom vagy Harry és Justin miatt nem akarlak elveszíteni.-fejeztem be, mert már nem tudtam mit mondhatnék neki. Olyan szomorú, kiskutya arccal nézett rám, hogy nem folytattam.
-Értem. Gratulálok nektek!-mondta, majd szomorúan elmosolyodott és megölelt.
-Köszönöm!-mondtam jó szorosan ölelve.
-Egy csókot kérhetek? Csak mert tudom, hogy soha többé nem érezhetném az ajkaidat az enyémeken, ha most nem kérlek meg.-mondta Harry és lassan felemelte a fejét, mélyen a szemembe nézve. Sokkolt amit mondott, de valamiért úgy éreztem, hogy ezzel tartozom neki. Justinnak pedig nem kell róla tudni. Nagyon aprót bólintottam Harry pedig elkezdett hozzám egyre közelebb és közelebb hajolni. Épp az ajkamhoz ért és lassú mozgásba kezdtek, amikor az ajtó kilincse lenyomódott...............................

~Nineth

-Én ezt nem így akartam Justin!-mondtam két szipogás közepette, ő pedig leült mellém.
-Hanem hogy?-nézett rám dühösen.
-Nem akartam egyikőtökbe sem beleszeretni! Nem tehetek arról, hogy mindkettőtök iránt érzek valamit! De már tudom, hogy ki iránt a többet.-hajtottam le a fejem és bámultam a cipőmet.
-Őt is szereted?-kérdezte feszülten, mire én csak bólintottam egyet.
-De engem is?!-kérdezte, szerintem önmagától, de azért erre is bólogattam.
-Lara ez nem lehetséges! Vagy én vagy ő! Ez így nem mehet tovább. Ha nem döntesz mindkettőnket elveszíted. Én ha Őt választanád megérteném. Rosszul esne, de nem haragudnék rád, mert a barátom vagy! És szeretlek!-mondta és a kezét a combomra helyezte. Amiket mondott....és ahogyan mondta. Igen! Őt szeretem!! De nem biztos, hogy Harry is ilyen jól kezelné ezt, mint Justin. Mit mondok majd neki, ha ez össze jön?
-Mi a baj?-kérdezte Justin. Én csak megráztam a fejem, majd felemeltem és mélyen a barna szemeibe néztem. Ő bizakodva méregetett és lassan közelebb hajolt hozzám. A szívem hatalmasakat vert, úgy éreztem, mintha a torkomban dobogna. Már hajolt, hogy megcsókoljon de én elfordítottam a fejem.
-Szóval őt választod?-komorodott el. 
-Nem! Csak időre van szükségem! Nem szeretnék semmit elhamarkodni.-mondtam és adtam Justin arcára egy puszit, mire ő elmosolyodott.
-Menjünk, mert megfázol!-mondta és a hátamra tette a kezét. Én csak mosolyogva bólintottam. De még nem akartam haza menni. Justinnal akartam lenni. Rég töltöttünk együtt időt. Talán akkor mikor bulizni voltunk, berúgtunk és semmire sem emlékszem. 
-Justin. Nem megyünk el valahova? Nincs kedvem haza menni.-mondtam,m már az autóban ülve.
-Mihez lenne ilyenkor kedved?-mosolygott rám.
-Nem tudom, csak ne menjünk haza.-durciztam és összehúztam magamon a kabátot.
Justin egy ideig gondolkodott, aztán pedig elindultunk. 10 perc telt el amikor megálltunk.
-Várj meg itt!-mondta és kiszállt a kocsiból. A szememet már egy ideje csukva tartottam, úgyhogy csak bólintottam. Nem tudom, hol vagyunk, de nem is akarom tudni. A lényeg, hogy Ő itt van velem. Nem tudom mennyi idő telt el, amikor a kocsiajtó csapódását hallottam. 
-Ébren vagy?-suttogta, én pedig elmosolyodtam és bólintottam.
-Mindjárt ott vagyunk!-mondta egy puszit nyomva az arcomra és elindultunk. 

-Ébredj Lara!-simogatott Justin. A kocsiban feküdtem a mellette lévő anyós ülésen.
-Itt vagyunk?-kérdeztem és megdörzsöltem a szemem. Nem tudom miért vagyok ilyen álmos, bár már 11 óra van. 
-Gyere!-mondta és kisegített az autóból. A csomagtartóból kivett 4 plédet és egy kis lámpát. Amíg ő oda ért mellém, én körbenéztem. Egy gyönyörű tengerparton voltunk, ahol mit ne mondjak nagyon hideg volt és fújt a szél. 
-Gyere utánam!-mondta és elindult egy kisebb erdő felé. Az erdő mellett volt a homokos part, az mellett pedig a tenger. Justin a fák közé sétált ahonnan még látni a tengert, de már nem fúj a szél, a fák takarása miatt. Leterített 2 plédet, a másik kettőt pedig csak letette. A kis lámpát a földre tette és felkapcsolta. Így már nem volt olyan sötét sem. Justin leült és a magára tekerte az egyik fölös plédet.
-Gyere ide mellém, édes!-mondta. Én nem időztem sokat, megfogtam a plédet, magam köré tekertem és leültem Justin mellé. Körülöttünk erdő, velünk szemben pedig a tenger. Az enyhén felhős égen, előbukkant a telihold, ami még romantikusabbá tette a környezetet. Mikor észrevettem, hogy Justin engem néz felnevettem és hozzá bújtam. 
-Tetszik?-kérdezte és a fejemre hajtotta az övét.
-Igen, valami elképesztő! Honnan ismered ezt a helyet?-kérdeztem.
-Amikor szomorú vagyok, mindig ide járok. Tudod....gondolkodni.-mondta és a tengert nézte, ami csak úgy hullámzott a széltől.
-Tényleg?-kérdeztem furcsán.
-Nem!-nevetett fel, és megrázta a fejét.
-Haha!-nevettem.
-Régen anyuval ide jártunk nyáron és még akkor találtam ezt a helyet.-mesélte és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Nem fázol?-kérdezte.
-Nem! Most már nem!-mondtam mosolyogva és lehunytam a szemem Justin vállán. Ő pedig el kezdett énekelni. Gyönyörűen énekelt, még hozzá egy régebbi dalt a One less lonely girlt. Az egyik kedvencemet. Mikor befejezte a dalt, fogta magát és lefeküdt a pléden, nem törődve azzal, hogy a vállán van a fejem. Nevetve nézte, ahogy majdnem oldalra dőlök, de időben kapcsoltam és visszahúztam a fejem. Egy morcos arcot vágtam, majd én is lefeküdtem és oda bújtam Justinhoz. A fák között látni, lehetett az eget. Egy kis ideig néztem a néhol előbukkanó csillagokat, aztán a fejem ismét a vállára hajtottam és lehunytam a szemem. Fogalmam sincs mikor aludhattam el, de mikor felébredtem Justin keltegetésér, már hajnalodott. 
-Mennünk kéne mert megfázol!-puszilt meg és felült.
-Rendben!-mondtam és én is azt tettem amit ő. Összeszedtük a cuccokat és visszasétáltunk a kocsihoz. Hátra betettük a plédeket és a lámpát, majd elindultunk haza. 20-25 perces kocsikázás után, a gyönyörű kibérelt házunk előtt álltunk meg. Ami már csak 5 napig a miénk. 
Bementünk a házba, ahol minden rendbe volt téve és néma csend volt. Levettem a kabátom és a cipőm, majd elindultam az emeletre. 
-Alhatok veled?-kérdezte suttogva Justin és kiskutya szemekkel nézett rám. Én csak mosolyogva bólintottam és felmentem a szobámba, ő pedig követett. A sminkemmel és a ruhámmal nem törődve bedőltem az ágyba és hagytam, hogy az álmosság úrrá legyen rajtam. Justin átkarolt és így aludtunk el.



*Harry szemszöge*

Lara elrohant. Fogalmam sincs mi történhetett vele. Bevallottam neki, hogy szeretem és csak úgy elszaladt. Se szó, se beszéd. Miután ő elrohant én visszamentem az étterembe és kifizettem az ételeket, italokat amiket fogyasztottunk. Ezek után haza mentem. Otthon senkit sem találtam. Ezért elkezdtem pakolászni, hogy rend legyen. Igaz, ez nem nagyon vall rám, de most kedvet kaptam. Mikor végeztem a porszívózással Lilly jött be a nappaliba.
-Hát te?-kérdezte mosolyogva.
-Takarítgatok.-kuncogtam fel.
-Többiek?-kérdezte mosolyogva
-Nem tudom, mikor haza értem nem volt itthon senki.-mondtam és egyből el is szomorodtam. Mi lehet Larával? Hol van Justin? Biztos dolgozik. Lara pedig, ahogy ismerem elment valahova "gondolkodni".
Vissza tettem a porszívót a helyére és be mentem a konyhába beszélgetni Lillyvel.
-És mik a terveid az este további részére?-kérdezte mikor beléptem a konyhába.
-Nem tudom. Nagyjából semmi.-mondtam fapofával.
-Nem nézünk meg egy filmet?-kérdezte és a nappali felé mutatott.
-De! Miért ne?-vontam meg a vállam és vissza indultunk a nappaliba. Leültünk a kanapéra, majd elkeztük azon veszekedni, hogy mit nézzünk. Én minden áron a Barátság extrákkal-t akartam, ő pedig a Szerelmünk lapjai-t. 
-De ne már!-nevettem és a kezében lévő DVD-t néztem.
-Az ott, meg főleg ne már!-mutatott az enyémben lévőre.
-Akkor mi legyen?-kérdeztem, nevetve.
-Nem tudom!-nevetett fel Lilly is. 
Végül a Project-X-et néztük, meg mert sehogy sem tudtunk megegyezni. Nagyon jókat nevettünk, és a film felénél popcornt is csináltunk. Amiből persze semmi nem maradt, mert egymáshoz dobáltuk. Na a lényeg, hogy jól szórakoztunk. Mivel már 11 óra volt és még mindig nem volt itthon senki mindketten elmentünk aludni.
-Jó éjt!-csukta be az ajtaját Lilly.
-Jó éjt! Álmodj szépeket!-köszöntem el én is. Bementem a szobámba, ledőltem az ágyra és tanulmányozni kezdtem a plafont. Larán gondolkodtam és a ma történteken. Az elején még tök jókat nevettünk, aztán mikor komolyra fordult a szó, elrohant. Nem értem ezt a lányt! Ha Justint szereti miért nem mondja a szemembe? Miért kínoz? Eddig miért voltunk meg olyan jól? Mi történt velünk? Ezen gondolatok közepette aludtam el.


*reggel*

Pontban fél tízkor az ébresztőórám pittyegésére keltem. Fél tizenegyre a stúdióban kell lennem, mert vesszük fel az új dalt. Amit részben én, részben Liam írt. Beautiful Girl a címe. Személy szerint én Larára gondoltam közben, de hogy Liam kire az már titok marad. Nem tudhatom, hogy Sophia ihlette a dalt, vagy a Danielle iránt érzett hiány.
Lementem a nappaliba, gyorsan össze dobtam egy szendvicset, amikor nevetést hallottam az emeletről. Lara és Justin nevetését. A szívem szakadt meg, de nem foglalkoztam velük, mert siettem. És nem is akartam, mert csak magamnak ártok vele. Megettem a szendvicset, felöltöztem és indultam is.

~Eighth

*Harry szemszöge*

Délután 3-kor nyílt ki a szemem. Szép lassan kikeltem az ágyból és elindultam megmosakodni. Nagyon sápadt volt az arcom, a szemem alatt karikák éktelenkedtek. Lassan eszembe jutott minden. Minden ami tegnap, illetve ma történt. Lara és Justin csókja. Az, hogy utána mennyire kivoltam borulva. Három napig nem volt mellette az a tahó és én nem használtam ki a lehetőséget. Igaz, Lara minden kérésére, kívánságára ugrottam és állandóan vele voltam, semmi nem történt. Most pedig vissza jött és egy lassú tánccal levette Larát a lábáról. Mit tud Ő amit én nem? Mi olyan jó benne? Az, hogy állandóan csajozik? Az, hogy folyton megbántja Larát? Én hányszor bántottam meg? Hahh, egyszer sem! Mégis ő kell neki.

Ezek a gondolatok jártak a fejemben, amikor eszembe jutott még valami. A levél. A levél amit aznap írtam neki, mikor ide jöttünk. Ideje még egyet írni. Talán ha úgy öntöm ki neki a szívem, hogy nem tudja ki vagyok az segít. Egy próbát megér. Elővettem egy lapot és egy ugyanolyan borítékot, mint az előző. Egy kis ideig gondolkodtam, hogy mit írjak, de aztán minden jött magától. Az érzelmek és a végén egy randi meghívás. Ha eljön még nincs veszve semmi, de ha nem akkor tovább kell lépnem. Legyenek boldogok.

Mikor végeztem a levéllel, óvatosan leosontam a nappaliba. Szerencsémre még mindenki aludt. A levelet most a postaládába tettem, mert azt úgy sem nézi meg soha senki. A tervem az, hogy privát számról írok neki egy üzenetet, hogy nézze meg a posta ládát. Az kéne még, hogy Justin találja meg. Visszaérve a nappaliba hatalmas kuplerájt fedeztem fel. Ráadásul az egész ház bűzlött a piától. Sóhajtottam egy hatalmasat és elkezdtem kitakarítani. Először kinyitottam az ablakokat bukóra, hogy szellőzzön át a ház. Utána megfogtam a seprűt és felsepregettem a szemetet. Már ekkor nagyon fáradt voltam, mert a nappali rohadt nagy. Utána még elmosogattam és a fürdőszobákat is kitakarítottam, ami mit ne mondjak undorító volt. Becsuktam az ablakokat és elkezdtem reggelit készíteni. Lilly megtanította, hogy kell rántottát csinálni, szóval már egyedül is megy. Mondjuk ez elég ciki, hogy csak ő tud főzni de mindegy.

Megterítettem az asztalon, amikor Louis és Eleanor jöttek le a lépcsőn.

-Jó reggelt!-hunyorgott Lou.

-Nektek is!-mosolyogtam rájuk és az utolsó villát is letettem az asztalra.

-Te csináltad?-nyílt nagyra Louis szeme.

-Igen. Nem nézted ki belőlem mi?-kuncogtam fel halkan, mivel Lara,Justin és Lilly a nappaliban alszanak. Mondjuk az, hogy Justin felébred a legkevésbé sem érdekel.

-Nem hát!-kuncogott Eleanor is.

-A többiek? Még semmi életjel?-kérdezte Lou.

-Még semmi!-ingattam a fejem, bár ezt elkiabáltuk, mert Perrie kócos hajjal jött le az emeletről.

-Sziasztok!-mondta nyűgösen és a szemét törölgette.

-Jó reggelt aranyhaj!-amikor szőke a haja mindig így hívom.

-Van reggeli? Farkas éhes vagyok!-mondta és levágodott az egyik székre.

-Igen van! kérsz?-kuncogtam fel a saját kérdésemen.

-Nem Harry nem kérek. Azért mondtam, hogy éhes vagyok, mert nem kérek. Ne fárassz légyszíves. -mondta én pedig csak nevettem és szedtem neki a rántottából.

-Ti? Kértek?-néztem Lou-ra és El-re. Mindketten bólogattak és helyet foglaltak. Nekik is szedtem majd letettem a serpenyőt és nekiláttam egy újabb adag rántottának, mert ez nem lesz elég.

Már majdnem kész voltam mikor Justin hangját hallottam a nappaliból. Elzártam a gázt és kimentem a serpenyővel a kezemben.

-Szia!-morogtam és letettem a rántottát az asztalra.

-Ezt te csináltad?-nevetett gúnyosan.

-Igen! Ha te is odafigyelnél Lillyre nem esne nehezedre megtanulni.-mosolyogtam rá, majd én is leültem enni. Közben már Zayn is csatlakozott és mint kiderült már rég fent volt, csak a haját állította be. Tipikus. Már csak Liam, Sophia, Niall, Barbi és Laráék alszanak. Én miután befejeztem a reggelit a szobámba vonultam, mert nem voltam kíváncsi Justin bájcsevejére a többiekkel. Látszott az arcán, hogy elégedett magával. Mint a hím oroszlán aki megnyerte a nőstényért vívott harcot. De még nincs veszve semmi. Még ott van a levél. Abban még reménykedek.

*Lara szemszöge*

Olyan délután fél öt körül ébredhettem fel. Lilly mellettem még kényelmesen aludt. Az én fejem viszont nagyon fájt. Nem akarta abbahagyni a lüktetést. Este még Justin is itt volt, de ő most nincs sehol. Már csak azon csodálkozom, hogy mindenre emlékszem a tegnap estéről. pedig elég sokat ittam és mindig mindent el szoktam felejteni. De most emlékszem…a táncunkra, a csókra és minden őrültségre. Még mindig nem vagyok biztos benne, hogy ezt akarom. Félek ettől az egésztől. Harry-t is megbántanám, Justin barátságát is elveszíteném. Megéri?

Zajokat hallottam a nappaliból ezért arra vettem az irányt. Mikor beléptem mindenki mosolyogva köszönt nekem, de Justin nem csak mosolygott, hanem odalépett hozzám és egy puszit nyomott a számra. Nem tudtam mit tenni, de jól esett. A többiek nevettek, meg „húúú”-ztak. Ő csak mosolyogva állt előttem, míg én kikerültem és leültem reggelizni.

-Ezt ki csinálta?-kérdeztem ízlelgetve az isteni finom rántottát.

-Harry volt!-mosolygott Lou. Aztán eszébe jutott valami és felment az emeletre.

-Nagyon finom!-mondtam és a lányokra mosolyogtam.

-Nektek nem fáj a fejetek?-kérdezte Perrie a fejét fogva.

-De igen! Nagyon fáj!-vágtam én is egy grimaszt. Erre a kijelentésemre Justin a konyhába ment és egy gyógyszerrel, meg vízzel jött vissza.

-Tessék!-mondta és egy hihetetlenül édes mosollyal ajándékozott meg. Majdnem elolvadtam de nem mutattam ki. Csak egy flegma „köszit” vetettem oda neki és lenyeltem a gyógyszert, majd ittam rá.

-Baj van?-súgta a fülembe, én pedig rá sem nézve megráztam a fejem és ettem tovább.

-Látom!-vetette oda flegmán és leült az egyik székre. A többiek csak bámultak minket, mikor Lilly bejött a nappaliba.

-Mizu van?-kérdezte tele energiával. Kicsit sem tűnt fáradtan. Vajon, hogy csinálja. Mikor odajött hozzám és egy puszit nyomott az arcomra felkuncogtam. Megvártam míg ő is befejezi a reggelit és felmentünk a szobánkba. Mindenki a sajátjába. Én felöltöztem és kisminkeltem magam, mert úgy néztem ki, mint egy zombi.

Miután ez is megvolt leültem az ágyamra és bekapcsoltam a laptopom. Tele volt a falam posztokkal a buliról. Mosolyogva nyugtáztam, hogy mindenki jól érezte magát. Miközben a posztokat néztem rezegni kezdett az éjjeli szekrényemen lévő telefonom. SMS-em jött privát számról. „Nézd meg a postaládát xx”. Nem értettem, de azért megtettem amit a feladó kért. Lementem és a nappalin keresztül (ahol szerencsére nem volt senki) kimentem a postaládához. Mikor visszafelé mentem az ajtóban nekimentem Justinnak.

-Hát te?-méregetett.

-Csak megnéztem a postaládát!-mondtam zavartan, de ő csak tovább bámult.

-Mi az? Ne nézz hülyének!-mondta és a kezemre bökött, amiben a hátam mögé rejtett kevél van.

-Nem tudom. Majd felmegyek a szobámba és megnézem, mivel nekem jött!-mondtam és kikerülve őt felmentem a szobámba. Az ajtót becsuktam magam mögött és az ágyamra ültem. Elkezdtem kibontani a levelet, mikor kopogtak.

-Mi van?-szóltam oda flegmán.

-Baj van?-mondta Lilly az ajtó mögül. Uhh. Azt hittem Justin az.

-Nem, csak pihenek!-mondtam és közben a levelet a párna alá dugtam.

-Gyere csak be!-kiáltottam Lillynek aki abban a pillanatban be is lépett az ajtón.

-Na mi újság Mrs. Bieber?-mosolygott rár izgatottam. Nekem pedig az arcomon lévő mosoly egy fintorba ment át.

-Én.. Én nem vagyok Bieber „csaja”-mutogattam macskakörmöt a levegőben.

-Mi az, hogy nem vagy? Nekem nagyon is úgy tűnt. Nem tudom mit makacskodsz! Tudom, hogy szereted!!!-mondta Lilly és a vállamnál fogva megrázogatott.

-Az lehet, hogy szeretem, de nem tudom hogyan szeretem. Barátilag, vagy úgy.-mondtam elkeseredve. Harry iránt is táplálok érzéseket és ezt nagyon jól tudom. Az a kérdés mit veszítek, ha bármelyikükkel is össze jövök. Egyikük barátságát biztos. Félek ettől.

-Ha csak barátilag szeretnéd, nem csókolgatnátok egymást orrba, szájba.!-nevetett fel és egy puszit nyomott az arcomra. Mikor ilyeneket mond, mindig elmegy és hagy gondolkozni. Ez most sem volt másképp. A puszi után kiment, én pedig elővettem a párna alatt kibontásra váró levelet. Ugyanolyan volt, mit a múltkori. Elolvastam és olyan érzésem volt mint aki most futott le 20 km-t. Mikor elolvastam kísérteties módon rezegni kezdett a telefonom. „Ma este 8. Csini legyél! Tali a BlackRoses és a Gnome street sarkán.xx” Nem tudtam ezt mire vélni. Egy titokzatos személy, aki bárki lehet. És egy randira hívott. Mivel ez egy izgalmas dolog nem hagyhatom ki. Szeretem Justin-t ebben biztos vagyok. De abban már nem, hogy mi ketten össze tartozunk.

*este fél nyolc, Justin szemszöge*

Hova az istenbe készülődik Lara? Ide-oda rohangál és nagyon csinosan van felöltözve. Harry-t reggel óta nem láttam, ami nem is baj. Jobban zavar, hogy nem tudom hova megy Lara. Indulataimat nem tudtam visszafogni, ezért a szobájába mentem.

-Szia!-mosolyogtam rá, de ő csak egyik szemöldökét felhúzva nézett rám.

-Hova ilyen csinosan?-ültem le az ágya szélére, amíg ő a tükörben sminkelte magát.

-Vacsizni anyuval.-mondta és elvégezte az utolsó lépéseket a sminkjén.

-Értem.-mondtam mosolyogva, de volt egy olyan érzésem, hogy hazudik.

-Miért kérded?-kérdezte és gyanakvóan rám nézett.

-Csak kíváncsi voltam. Nem mindig csíped ki így magad.-kacsintottam.-Csak ha valami fontos eseményre mész.-fejeztem be, ő pedig aprót bólinott és átment a fürdőszobába. Én az ágyon fetrengtem, amikor meghallottam, hogy valami zörög a párna alatt. egy boríték gyűrődését hallottam. Kivettem és elkezdtem olvasni. Mire a végére értem elöntött a düh. Ez meg mi?! Miért akar valaki Larával randizni? Ő az enyém. Nem lehet másé. A borítékot feltűnés nélkül visszatettem a párna alá, mert lépteket hallottam. Az is idegesített, hogy Lara hazudott nekem. Miért csinálja ezt?  Miért ad félreérthető jeleket? Követni fogom. Kíváncsi vagyok ki az aki ujjat mer húzni Justin Bieberrel. Nagyon bátor lehet. De majd akkor legyen ilyen bátor mikor velem találja szemben magát. No, meg az öklömmel. Lara bejött a szobájába és magára kapta a bőr dzsekijét, majd a vállára akasztotta a kis táskáját.

-Mikor jössz?-kérdeztem.

-Nem tudom. Ismered anyut, mennyit tud beszélni!-kacagott fel, majd egy puszit nyomott az arcomra és kiment. Én feltűnés nélkül megvártam amíg kilép az ajtón, és én is készülődni kezdtem. Gyorsan magamra kaptam a cipőmet és már indultam is. Kabát nélkül, amit utána meg is bántam. Kocsiban ülve követtem, mert ő sétált. Így nem olyan feltűnő, mert erre rengeteg kocsi jár. Mikor a BlackRoses street-nél voltunk megállt és elkezdett nézelődni. Nem sokkal később egy fekete range rover állt meg mellette, amibe ő be is szállt. Azonnal felismertem a rendszámot. Harry.

Továbbra is követtem őket, de már távolabbról, nehogy kiszúrják a kocsimat. Egy romantikus kis étteremnél álltak meg. Mikor bementek közelebb álltam az étteremhez, hogy rálátást nyerjek az ablaknál ülő „párra”. Egy ideig nem történt semmi érdekes. Rendeltek, nevetgéltek, ettek, aztán Harry megfogta Lara kezét és mélyen a szemébe nézett. Tisztán le tudtam olvasni a szájáról. „szeretlek”. Lara erre semmit nem reagált, csak némán ült és bámult a göndör hajú idiótára. Aztán elhúzta a kezét, amire az én szívem nagyot dobbant. Harry arca meglepettnek tűnt, de én csak mosolyogni tudtam. Lara megrázta a fejét, felkapta a kabátját és kiviharzott az étteremből. Onnan pedig futott, hogy Harry ne érje utol. Lara arcán könnyeket vétem felfedezni. Harry nem követte Larát. Tudja, hogy milyen ezért hagyta menni. Én viszont a síró lány után mentem az autómmal. Nem tudom, hogy hová megy és egyelőre nem is kell tudnia, hogy itt vagyok

*Lara szemszöge*

Nem értem magamat. Én nem tudom ezt tenni se Harryvel, se Justinnal. Épp sírva ballagok a sötét utcákon és már azt sem tudom hol vagyok. Az egyik ház előtt egy régi, kopott pad volt. Leültem rá és tiszta szívemből zokogni kezdtem. Már levegőt sem nagyon kaptam. Annyira sajnálom Harryt, de úgy érzem Justinhoz jobban kötődök. Ő volt a mindenem pici koromtól kezdve. Vele nőttem fel. Talán ő a végzetem? Nem hinném. Neki egy vagány és belevaló lány kell. Nem egy ilyen aki még az érzéseivel sincs tisztában.

Gondolataim közepette egy kezet éreztem a vállamon. Megfordultam és nem hittem a szememnek. Justin teljes életnagyságban, aggódó arccal állt előttem.

-Miért Lara?-kérdezte és leült mellém. Most ezt pontosan nem értettem mire mondta, ezért csak bámultam előre. Továbbra is könnyezve.

-Miért játszol velem?-na ennél a kérdésénél meghasadt a szívem. Én? Játszani? VELE? Ő úgy érzi, hogy én játszok vele? Én ezt teljesen máshogy gondoltam. Az ő szemszögéből is néznem kellett volna a dolgokat. Mekkora egy hülye vagyok!!!

~Seventh

Sziasztok! Nem szokásom a részek elé monológot írni, de most megteszem. Köszönöm szépen a három feliratkozót és köszönöm annak is aki szán rám annyi időt, hogy kommentel! Nagyon jól esik! Sajnálom, hogy késtem a résszel, de ez hét kicsit zűrös volt a félévi miatt. Mindegy, nem untatlak titeket! Jó olvasást!♥




*Szilveszter este*

-Louis! Hogy állsz?-kiabáltam fel az emeletre, mert Louis már több, mint fél órája öltözik és mindjárt itt vannak a vendégek. Mi Lillyvel már "party-dressben" voltunk és az 1D srácok is. Harry az elmúlt 3 napban nagyon rendes volt velem, de semmi több nem történt a szokásos baráti arca puszinál. Justinról azóta semmi hír, bevallom kicsit aggódtam érte, de utána átgondoltam. Nem tartozik nekem magyarázattal, oda megy ahova akar, azzal akivel/akikkel akar. 
-Mi van szépség izgulsz?-ölelt át hátulról a göndör hajú szívtipró.
-Egy kicsit!-kuncogtam és arcon pusziltam.-Nézd már meg Louis-t, lehet bele esett a wc-be!-mondtam Harrynek, aki felnevetett.
-Nagyon vicces valaki!-jött le Lou a lépcsőn. Ekkor elindult a zene, amit most is Zayn kezelt. Ott állt a DJ pultnál és ő is rohadtul jól nézett ki. Az 1D srácokon kívül, jönnek az 1D barátnők és a srácok ismerősei, és az évfolyamunkból kb. mindenki. 
Ruhák amikben megjelentek/megjelentünk.:

A srácok!(1D)

Sophia

Barbi (Niall új barátja)

Elenaor

Perrie

Lilly

Lara(én)

-Jó a hangerő Lara?-szólt bele Zayn az egyik mikrofonba. (kettő van)
Felmutattam a nagyujjam, ezzel jelezve, hogy igen. Ha beszélek, azt úgysem hallja.
-Pia meg van?-kérdezte Niall. Lilly nevetve bólogatott és ekkor csengettek. Izgatottam rohantam ajtót nyitni. 5-en az osztályunkból álltak az ajtóban. 2 fiú és 3 lány! Mindenkit öleléssel köszöntöttem és beinvitáltam a hatalmas nappalinkba, ahol a DJ pult állt.
-Harry hozz nekik inni!-kacsintottam rá, ő pedig bólintott. Én Lillyt kerestem, amikor valaki hátulról rám ugrott. Nagyon megijedtem, de amikor megfordultam Perrie-vel találtam magam szemben.
-Jézusom nagyon megijesztettél!-öleltem át Pezz-t. Nagyon régen láttam már.
-Bocsi!-nevetett fel és ekkor megjelentek mögötte a többiek. Sophia,Elenaor és Barbi. 
-Sziasztooook!-rohantam oda hozzájuk és mindhármójukat jó szorosan átöleltem.

Már rengetegen vagyunk és még csak hét óra. A csajokkal annyit táncoltunk, hogy már senkin nem volt magassarkú. A legtöbben mezítláb nyomták, köztük Elenaor is. Zayn zenéi iszonyat jók, a hangulat felülmúlhatatlan, a piák isteniek. Mi kell még? Egy valami hiányzik az év utolsó napjáról. Justin forró ölelése. Nem, nem gondolok rá! Ha én nem hiányzom neki, akkor nekem se fog ő! De basszus akkor is hiányzik. 
Épp ezek a gondolatok cikáztak a fejemben, amikor valaki kezeit éreztem a derekamon. Megfordultam és Justinnal találtam szemben magam. Nagyon jól nézett ki. Kipihent volt és kifejezetten jó kedvű. Mosolyogva megöleltem és a fülébe suttogtam.
-Hol voltál?-kérdeztem.
-Anyunál!-suttogott vissza. Egy apró puszit nyomtam az arcára és a karjánál fogva oda rángattam a többiekhez.
-Embereek! itt van Justin!-ordítottam, mire a tömeg nagy része felsikoltott. Mindenki imádja őt, a baráti társaságunkból.
-Táncolunk?-kérdeztem a táncbajnok barátomat, aki már nagyon hiányzott, hiába haragszom rá.
Aprót bólintott, én pedig magam után húztam a tömeg közepére. Mindenki távolabb állt, így egy kört alkottak körülöttünk. Mi nem foglalkoztunk velük, csak elkezdtünk tombolni. Justin szokás szerint rohadt jól nyomta, amikor a zene lassúra váltott. Mikor a pult felé pillantottam Lilly állt ott. Csak mosolyogva megráztam a fejem, ő pedig kacsintott egyet. Mire észbe kaptam Justin előttem térdelt.
-Lara Emily Collins! Táncolnál velem?-fogta meg a kezemet és megpuszilta. Olyan édes volt.
-Persze!-nevettem fel, Justin pedig felállt és átkarolta a derekam, én pedig az ő nyakát. Mosolyogva, végig táncoltuk a dalt. Semmi körülöttünk lévő tényezővel nem foglalkoztunk. Csak ő volt és én. A dal leállt, de mi tovább táncoltunk. Mikor leesett, hogy vége van, mindketten felnevettünk. A cipőm orrát néztem, mikor Justin az államhoz nyúlt és felemelte a fejem, hogy a szemembe tudjon nézni. Elmosolyodtam, mikor 3 nap után újra rabul ejtett a gyönyörű barna szeme. Óvatosan közelebb hajolt hozzám, már éreztem ahogy kapkodva veszi a levegőt. A srácok azt skandálták, hogy "csókot, csókot, csókot!". Erre felkuncogtam, Justin pedig az ajkait az enyémekre nyomta. Érzelmekkel teli volt a csókja. Benne volt minden, az, hogy sajnálja, az, hogy hiányoztam neki, MINDEN érzése benne volt. Mikor egy picit eltávolodott, megnyaltam a szám szélét. A tömeg sikoltozott mi pedig csak mosolyogtunk egymásra.

-Őrült vagy!-ordított Lilly nevetve, miközben a Boneless c. számra táncoltunk. Éppen a földön fekve nevettem Sophiával, ezért nevetett Lilly. Imádom a csajt, mindenki azt hiszi róla, hogy milyen zárkózott, pedig nagyon is vidám, bolondos. A többiek úgy szintén. Egyikőjük sem komoly, mint ahogy azt gondolják róluk. Perrie például elég sokat ivott ma és az asztalon táncol. Amikor rá néztem épp akkor csatlakozott hozzá Zayn. Niall már egy ideje eltűnt Barbival, Justin Elenaorral táncol, én a földön Sophiával. Micsoda buli! Liam az egyik évfolyamtársammal beszélget, Louis a hűtőben matat kaja után. Harry pedig fogalmam sincs merre van. 
-Lara, kérsz még?-nézett rám Sophia és felállt.
-Nem köszi, már így is rengeteget ittam!-mondtam és elkezdtem saját magamon nevetni. Sophia megrázta a fejét és elment piáért. Én az emelet felé vettem az irányt, hátha megtalálom Harry-t. Nem kellett sokáig keresnem. A szobájából nyíló erkélyen állt, egy pohár Whiskey-vel a kezébe. Oda álltam mellé és felnéztem az égre. A csillagok gyönyörűek voltak, egyetlen felhő sem volt az égen.
-Mi a baj?-kérdeztem és a kezemet a vállára tettem. Ő rám pillantott és a szemében szomorúságot fedeztem fel.
-Semmi, csak kiszellőztetem a fejem.-mondta és a poharában lévő folyadékot tanulmányozta, majd beleivott. Jó nagyokat kortyolt, mire a pohara kiürült.
-Biztos?-kérdeztem aggódva.
-Igen!-mondta és rám se nézett.
-Te tudod!-vontam vállat és dülöngélve vissza siettem a party-zónába.
Mikor megérkeztem Justin és pár fiú tánca szórakoztatta a közönséget.

A lányok sikoltoztak, a fiúk pedig féltékenyem bámulták őket. Lehet, hogy nem kellett volna, de odamentem és rá ugrottam Justin hátára.
-Ne őket szórakoztasd, hanem engem!-mondtam a fülébe. Hogy mi? Mit mondtam??
-Rendben cica!-mondta nevetve és elkapta a lábamat. Elkezdett körbe-körbe futni a nappaliban. Mindketten nevettünk. Mikor letett, megfordult és megsimította az arcom. Ajkait óvatosan az enyémekre nyomta, én pedig csak ott álltam, mint egy darab fa. Ajkaink gyengéd táncot jártak egymáson, Justin a kezeit a derekamra tette, én pedig a mellkasára az enyémeket.

Felső ajkamat az ő ajkai közé zárta egy apró puszi erejéig, majd elmosolyodott. Még egy nagyon gyors puszit nyomtam a szájára és ott hagytam. Meglepődött, mert azt hitte ott maradok vele. De nem. Én ezt nem tudom  megtenni. Több év barátságot feláldozni egy kapcsolatért, mi van ha összeveszünk? Akkor oda a barátságunknak is.
 Odamentem a lányokhoz akik nagyban táncoltak. Beálltam a körbe Lilly és Perrie közé.
 Lilly elkapta egy pillantásomat és felvonta a szemöldökét. Látta, hogy valamin gondolkozom. Csak apró mosollyal az arcomon megráztam a fejem és táncoltam tovább. 


Egész éjjel tomboltunk. Az emberek hat felé kezdtek haza szállingózni. Mi a kanapén feküdtünk Lillyvel, akinek a kezében egy Jack Daniel's-es üveg volt. A ház szinte romokban, mindenhol a műanyag poharak hevertek, volt ahol wc papír is(?). A legtöbb dísz amit feltettünk a földön volt és sok helyen ki volt öntve a pia. nagyobb kárt nem csináltunk, azt hiszem csak két pohár tört el, azokat még akkor feltakarítottuk. Így egymáson feküdve aludtunk el. Mivel van pár szoba az 1D srácok és barátnőik elvonultak aludni, Harry a sajátjában, Justin pedig a mellettünk lévő fotelban ülve aludt. Ásítottam
még egy utolsót és lehunytam a szemem. Tartalmas éjszaka volt...